szakitás:
„Vége a szerepednek, de a darab még folytatódik...Vonulj el a háttérbe és onnét figyeld a folytatást...”
„Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem. Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem. Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem...”
„Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el? Van e még szó, amit mondani kell? Van e még szó, kimondható? Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...
Köszönöm azt, hogy itt voltál velem, Csak ennyi volt az életem. Csak ennyi volt, és nincs tovább...."
„Ott feküdtem, nem tudom, mennyi ideig, mellettem az a lány. A keze könnyedén tovább cirógatta megizzadt testemet. Fojtott öröm zsibongott bennem: nem békesség volt, hanem olyasmi, mint amikor a láng ellobbantéval még fel-felparázslik hamu alatt a tűz. Nem haboznék boldognak nevezni bárkit, akinek jutott már osztályrészül valami ehhez fogható (így motyogtam mintegy félálomban), ha mégoly ritkán is ebben az életben (én például csak ez egyszer, most éreztem), s ha mégoly futólag, egyetlen röpke pillanat erejéig is csupán. Az ember mintha megszűnnék létezni, már nem is érzi önmagát, azt se, milyen kicsivé lett, hogy szinte megsemmisült, és ha bárki halandó (így elmélkedtem) csak egyetlen röpke pillanatra is belekóstolhatna abba, amibe én most belekóstoltam, rögvest görbén nézne erre a romlott világra, bántaná, mily szégyenletes a hétköznapi lét, megérezni, micsoda teher ez a halandó test...”
„[…] a legeslegszentebb szeretethez hasonló érzés hatott át éppen, olyasmi, amiről a doktorok beszélnek: megmutatta, milyen az az önkívület, melyben szerető és szeretett ugyanazt akarják (és titokzatos megvilágosodás útján tudtam e percekben, hogy a lány, bárhol legyen is, ugyanazokat a dolgokat akarja, amelyeket én is akarok...)”
„Tudom azóta, hogy, mint a doktor mondja, a túlságos szeretet meg árthat annak aki szeret. És az én szerelmem túlságos volt. Magyarázni igyekszem, mit is éreztem akkor, korántsem mentegetni magamat az érzéseimért. Bűnös ifjonti hevülésemről van szó. Rossz dolog volt, de az igazság azt diktálja, hogy megmondjam: akkor mérhetetlenül jónak éreztem.”
„Kedvesem voltál: minek tagadnád? Ki tele korsóját nyújtotta A szomjazónak s frissen szakajtott Hamvas gyümölccsel vidította Az éhes, nincs miért szégyenkezzen.”
„Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.”
„Már nem kell visszaút, Ez a séta is véget ért. Szavakból fonok egy koszorút, Ez hozza el a végső búcsút.”
„Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.”
barátság:
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”
„Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni a legjobb barátját. A barátság legnagyobbrészt ezen alapszik.”
„Ugyanakkor a vágy igenis létezett, az övé és a lányé egyaránt, következtetésképpen ez nem volt többé biztonságos, baráti kapcsolat.”
„Az életed végtelenül leegyszerűsödik, ha kéred és elfogadod a segítséget hozzá.”
„JÓ HOSSZAN FONTOLD MEG, MIELŐTT BARÁTSÁGODBA FOGADSZ VALAKIT, MERT A BARÁTSÁGKÖTÉS UTÁN BÍZNI KELL ÉS ELŐTTE MÉRLEGELNI!”
"Jóbarát az, aki jön, mikor mindenki megy."
„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyét kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!”
„A barátság egy lélek, amely két testben lakozik.”
„Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket!”
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”
szerelem:
"Mindig él valahol az igazi."
"A szerelem vak, s jó, hogy vak, mert vakság nélkül nem lenne szerelem, nem lenne vágy, nem lenne más, csak zsugori enni vágyás, amiből nem lennének utódok, hogy megfürödjönek a nász borzongató, érthetetlen szépségében."
"L'Amour,la mort peut-étre" - "A szerelem a halál talán"
„... és ezzel véget is ért az éjszaka, mert Florentino Ariza nem mert tiltott játékokba bocsájtkozni egy olyan nővel, aki jócskán bebizonyította neki, hogy tudja, mi van a hold túlsó oldalán...”
„A szívedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szivembe... Egyedüli kincs tetőled: - Amit adhatsz még nekem - A szivedből egy-egy sóhaj...
A szívemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívedbe... Oly kevés maradt a multból... Amit néked adhatok: A szívemből egy-egy sóhaj...
„Azt hittem, hogy világ csudája vagy őrjöngés, álom, nyíló végtelen ma azt tudom, hogyha nem vagy velem nem vagyok, nem játszom, nem létezem felhők fehérje a szemembe fagy... Azt hittem, hogy a világ csudája vagy de annál sokkal fontosabb.”
„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”
„A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni.”
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot..., Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy nyitott rá..., A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni..., Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza..., Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél..."
„A Szerelem erő, amely jobbá teszi a világlelket (...) mert amikor szeretünk mindig jobbak akarunk lenni."
|