Mióta divat a magas cipősarok?

Az emberiség a 16. század végéig csak a lapos talpú cipőt ismerte. A 17. században azután feltűnik a magas cipőtalp is. Itáliában zoccoli néven terjedt el. Velencében állítólag 12-15 hüvelyknyi magasságot is elért! Ennek a rohamos növekedésnek alapos oka volt.

Még a 16. század derekán is az utcára ürítettek minden szennyvizet, piszkot. Külön gyalogjárók nem lévén, az emberek néha térdig gázoltak a szemétben. Egyes markos ifjú legények ekkoriban úgy keresték a kenyerüket, hogy az elegáns dámákat a hátukon fuvarozták keresztül az utcák sártengerén. A magas talp kezdetben a sárban gázolás megkönnyítése céljából készült.

Persze csak kezdetben. Mert a nők rájöttek, hogy a magas talp meghosszabbítja, "királynőivé" magasítja a termetüket. A magas talp a cipőművészek kezén egyre finomodott, karcsúvá, törékennyé, végül csak sarokká nemesedett. És a fejlődésnek ez az útja a hölgyvilágot a legmélyebb megelégedéssel töltötte el. A magas sarok állítólag vonzóbbá formálta testtartásukat. A még nagyobb vonzás érdekében persze túlzásoktól sem idegenkedtek. XIV. Lajos korában 6 hüvelyknyi magas volt a cipősarok, és ezt az iszonyatos méretét megtartotta egészen a francia forradalomig. Casanova emlékirataiban olvashatjuk, hogy a francia udvarban látott olyan dámákat, akik ha sietni akartak, félig guggoló helyzetben, mint a kenguru, úgy ugráltak egyik szobából a másikba. Az égbetörő cipősarok ugyanis bizonytalanná tette a járásukat. A cipősarok azóta is a divat szeszélyei szerint változik.